Közös programok egymás hegyén-hátán azóta is, mióta utoljára írtam. Naná.

Már sokan elmentek, először egy török fiú, aztán még 2 meg az 5 lengyel…

Ki akartuk használni az utsó napokat amíg mindenki itt volt, hát megszerveztünk még egy mandra-utat…a terv: Riga-Tallinn-Helsinki!!!!! Minél olcsóbban…

Kedden Rafaléknak még volt egy órájuk az egyetemen, utána gyorsan elmentek a bérelt kisbuszért, és a megbeszéltnél persze sokkal később, de elindultunk Rigába. Rafal vezetett, alig több mint 2 óra alatt ott voltunk…=)

Gyönyörű napsütés, még gyönyörűbb Riga… Sötétedésig bejártuk az egész óvárost, naplementét néztünk a folyóparton, utána pedig megrohamoztuk az előre kinézett nagyon szuper helyet, a főtér egy elég nagy része tele volt pakolva asztalokkal és székekkel, mindenféle színes lámpákkal, egy nagy piros teherautón ültek zenészek a még nagyobb bárpult mellett…Vacsi és lett sör egész éjszaka! Gondolkoztunk hogy elmegyünk bulizni, de annyira lenyűgözött mindenkit a város hogy inkább még egy nagyot sétáltunk, és úgy döntöttünk hogy éjszaka autózunk valamennyit mindenképp, hogy reggel már Tallinban legyünk. Hajnalig mentünk, Észtországban valahol megálltunk a tengerparthoz közel a semmi közepén. Még kisétáltunk megnézni a tengert, aztán megint a kocsiban aludtunk, mint múltkor – most kicsit kényelmesebb volt, mert csak heten mentünk.

Abban maradtunk este hogy alszunk egy pár órát, hogy Tallinban a 11es kompot elérjük, így lett volna időnk Helsinkire és Tallinra is szerdán, nem rohantunk mert csak csütörtök délutánra kellett visszaérni.

Hát persze hogy elaludtunk, de azért még délelőtt elértük az észt fővárost. Rögtön a komphoz mentünk, ahol egy órán át ment a huzavona, hogy megéri-e átmenni Finnországba. Jó drága a komp, pláne kocsival, de így csak késő este egy pár óránk lett volna Tallinban. 4:3ra leszavazták, nem mentünk végül, viszont egész nap a városban voltunk – na aznap elhatároztam hogy ad1 ide még tuti visszajövök, ad2 megtanulok észtül =)

Ez a város is hihetetlenül szép, hát persze az óváros része, ami jó nagy, és az idő is elég jó volt. Az első nap dögmeleg, itt kicsit borús, de pont jó városnézős.

Délelőtt leparkoltuk a kocsit, és először is felmentünk az egyik templom tornyába, ahonnan egész Tallint be lehet látni, meg a tengert…Innen bevettük magunkat a kis utcákba, nevettünk magunkon mert van a város közepén egy kisebb domb, elszoktunk az emelkedőkre mászástól itt a lapos Litvániában…Nem igazán tudom leírni mennyire szép volt ez is, talán a rengeteg kép majd mesél. Mivel Helsinkibe nem mentünk át, és nem akartunk Klaipedába még visszajönni, kinéztünk a térképen két kis szigetet az észt partokhoz közel, ahova komppal át lehet menni, abban maradtunk, hogy oda megyünk, és grillezünk egyet. Ezt nem hagytuk ki egy utazáskor sem, még pár hónapja vettünk egy nagy sütőt közösen, mindenhova magunkkal cipeltük.

Úgyhogy elindultunk keresni valami nagy boltot, és bevásároltunk egy halom húst, észt söröket meg mindenfélét egy nagy vacsihoz. Nem tudtuk hogy mikor megy a komp a szigetre, de mikor odaértünk épp mentek fel rá a kocsik, jól időzítettünk…volna, ha nem lett volna túl sok mindenki előttünk, úgyhogy nem fértünk fel a hajóra =)))))

A következőt nem érte volna meg megvárni, úgyhogy végül megint a tengerparton kötöttünk ki, messze mindentől. Nem homokos hanem füves part, jó szeles de a kocsival úgy álltunk meg hogy felfogta a szelet, úgyhogy letelepedtünk és egész este ettünk-ittunk. Nem nagyon akartunk már megint a kocsiban aludni, de mindenki ivott legalább egy sört, úgyhogy elég későn indultunk vissza Klaipedába. Az út 7 óra volt onnan vissza, éjszaka jöttünk megint.

Nagyon jó volt mindig a hangulat a kocsiban, minden útnak megvolt a maga zenei válogatása, a végén már untuk, de azért már mindenkinek megvan a számítógépén=)

A lett rendőrök nagyon ránk vannak állva, megint elkaptak minket mert gyorsan mentünk (vagy hát mi aludtunk, de Rafalt nem nagyon érdekelte hogy mennyi a sebességhatár)…elég olcsón kijött ez a pár nap, de persze közös pénzből fizettük le őket, elég mérges voltam, mindegy.

Hajnalban megálltunk tankolni, kávézni, sofőrt váltani, és napfelkeltére értünk vissza a koleszba csütörtökön.

Nagy alvás, a lengyelek meg a törökök pénteken indultak haza, elintézték az utolsó dolgokat az egyetemen, aztán csütörtökön egész éjjel buliztunk az ElCalorban, végre kivétel nélkül mindenki ott volt, nagyon jó volt. Hajnalban 5 körül jöttünk vissza, és mivel reggel mentek a törökök, le sem feküdtünk, főztünk egy nagy adag kávét mindenkinek, és kiültünk a teraszra hálózsákokban, képeket nézegetni meg beszélgetni. A törökök 8kor mentek, Rafalék 11kor, hát elég rossz volt elköszöngetni, de azóta is folyton irogatunk egymásnak.

Aznap reggel mentek el a ciprusiak is, akikkel Janni lakott, úgyhogy a lakás üres lett szinte, ezért szombat este meg Jani csinált egy kertipartit. Jó volt mert csomó litvánnal találkoztam. Mikor hidegebb lett késő este, nem bírtunk kint ülni már az udvaron, úgyhogy összepakoltunk, vettünk borokat meg sajtot, és elsétáltunk a kikötőbe.

A koleszból a többiek és benéztek Janihoz, de aztán elmentek bulizni, mi ketten utánuk mentünk még a kikötő után, úgyhogy tartalmas este volt=)

Vasárnap aztán már muszáj volt tanulnom, mert hétfőn két vizsgám is volt.

Az egyikre kellett egy prezentációt csinálni, a másik csak egy rövid kis beszélgetés volt a gyakorlatról. Minden jegyemet megkaptam, úgyhogy hétfőn befejeztem az erasmusos tanulmányaimat, már ha lehet ezt így nevezni=)

Az internetes jelszóért havonta kellett fizetni, én már erre a hétre nem fizettem, hanem Chiaráét használom. Kedden gondoltam még skype-on utoljára hazatelefonálok egyet.

Hát anyuska, még jó hogy ott voltatok, én egészen keddig teljesen úgy emlékeztem, hogy péntek éjszaka kell Rigába mennem, és szombat délelőtt megy a gépem Bécsbe, ahova kocsival jönnek értem. Na hát drága családom felvilágosíott, hogy a gép pénteken megy…

Szóval már csütörtök este el kell mennem. (Már szerda van, megőrülök, hogy már csak 1 nap van hátra…továbbra sem akarok hazameni!!!)

Hát eléggé bekattantam mikor rájöttem hogy még egy nappal kevesebb időm van mint ahogy gondoltam, úgyhogy iszonyat gyorsan elkezdtem pakolni, és közben kibőgtem magam. Egy pár óra múlva azért lenyugodtam, azóta szépen összeszedtem hogy miket akarok/kell még csinálni. A pakolás része húzós, túl sok cuccom van, van amit itt hagyok, de így is jó sokat fogok fizetni a reptéren.

Az papírügyeket elintéztem kedden, mára meg az volt a terv, hogy Janival elmegyünk Nidába, és ha törik, ha szakad, megfürdünk a tengerben, mert azt ciki lenne kihagyni ha már itt vagyok a tengerparton fél évet. Persze az idő nagyon elromlott reggelre, úgyhogy nem tudtunk elmenni…Elég sokat voltunk mostanában együtt és tök jó lett volna elmenni még egyszer, Nida nagyon szép, de hát nem jött össze. De még van a csütörtök…csak fél 1-kor indul a busz éjjel Rigába, úgyhogy reggel elmegyek a tereptanáraimhoz elköszönni, meg pár dolgot veszek, aztán kimegyek a partra…Ma este mindenkivel együtt (a koleszból az összes litván baráttal, erasmusosokkal, meg talán Viktoriáékkal) utsó „kitchen party” lesz, holnap meg mielőtt indulok, még elmegyünk egy helyre ami most nyílt a városban, Green Cocktail partyra, aztán irány Riga…………………..

Otthon találkozunk!

Az ez utáni héten elkezdtem legalább összeszedni a tanulnivalóimat.

Igen-igen, úgy lett ahogy már februárban sejtettem, most jöttünk bele legjobban az utazgatásba, most a legjobb az idő, és mostanra fel is torlódott szépen egy halom tennivaló.

Hála Istennek most kell leadni a szakdolgozati témámat, és konzulenst is most kell választani, mindezt természetesen az interneten keresztül, ami nyilván nem működik.

Mindenféle dolgozatokat kéne írni, és lassan le is kéne őket adni, azt sem tudom mit miből kinek mikorra hogyan…Most még itt is egy csomó elmaradt órát felhalmoztak a tanárok, és prezentációkat is kéne csinálni. Majd kiderül, szép az élet itt, csak nem lehet tanulni közben!

Főleg úgy, hogy megint támadt egy jó ötletünk, és elkezdtük az újabb utazást tervezgetni.

Van egy litván lány, Jurgita, akivel jóban vagyunk, és akin keresztül kicsit olcsóbban tudunk autót bérelni. A törökök pár hete így mentek Vilniusba.

A terv: 3 napos út, körbekérdeztünk mindenkit, végül annyian mentünk, hogy egy kisbuszt és egy sima kocsit béreltünk.

Elég spontán utazás volt, de nagyon jól sikerült, minden idegesítő kis részlettel együtt.

Össze sem tudom szedni, miket terveztünk, nagyjából fél óránként valakinek támadt egy új ötlete, hogy milyen sorrendben, mikor, milyen helyekre menjünk, hol aludjunk. Ez mindhárom napra jellemző volt.

Ami biztos volt, hogy Vilniusban alszunk pénteken, úgyhogy én le is beszéltem az összes ottani ismerőssel a találkozót.

A végeredmény:

Pénteken 10 helyett 11után indulás Liepajába, Lettországba. A város kb. 70-80 km Klaipedától, a tengerparton van. Viszonylag nagy, és az utakon nincs aszfalt. Egy rövidet sétáltunk, aztán vásároltunk valami enni. Közben agyaltunk, hogy hova menjünk tovább. Felmerül Riga, felmerült hogy egyenest Vilniusba (húztuk az időt, én spec szerettem volna odaérni emberi időben hogy találkozhassak a többiekkel), volt aki közben még meg akart állni a Keresztek hegyénél, illetve meg akartuk nézni Plungéban a nemzeti parkot.

Meg is álltunk mindkét helyen egy rövid időre. Ráadásul, nem is lett volna teljes ez az utazás enélkül, gyorshajtásért lekapcsoltak minket a kisbusszal…=) Még szerencse hogy már épp átjöttünk a lett-litván határon vissza Litvániába. Mert nem volt lett pénzünk, és különben is Litvánia sokkal olcsóbb. A rendőrök pedig mindenhol lefizethetők. Litvánoknak 200 litast kell zsebbe fizetni ilyen helyzetekben, tőlünk 400at kértek mert külföldiek vagyunk, aztán ezt valahogy lealkudtuk 300ra. Úgyhogy drágábbra sikerült az út mint terveztük=)

10 fele értünk csak Vilniusba, én kicsit tűkön ültem már, mert fél11-kor kellett volna találkoznom a többiekkel a Katedrálisnál.

Hála a jó égnek, az a hostel ahol aludtunk volna, valamiért zárva volt. Hajrá, nekiálltunk keresni egy másikat. Találtunk is egyet, ugyanazon az áron, de jó messze a központtól. Jó kis hostel volt egyébként. Én bedobtam a táskámat a szobába, és rohantam is le a katedrálishoz. Még szerencse hogy már voltam Vilniusban párszor, nem találtam volna meg egykönnyen, hegyről le, aztán fel, megint le, aztán keresgélni hogy hol vannak…Végül megtaláltuk egymást, a Kaunasi csapatból majdnem mindenki ott volt aki most Vilniusban tanul, meg végre Katival is találkoztam. Már előre le volt beszélve hogy melyik helyre megyünk, ezt megmondtam a Klaipedaiaknak is, kicsit később jöttek utánunk csak készülődtek.

Szuper jó hely, Alibi Mano, jó zene, rengeteg erasmusos, sok barát, jó hangulat!

Május 19.-én megint megyek Vilniusba, mert megszerveztünk egy utolsó találkozót a Kaunasi EILC csapattal…

Másnap reggeli terv az volt, hogy utazunk tovább, de nyilván meg akartuk nézni a várost, úgyhogy gondoltuk maradunk, nem sietünk sehova. Csakhogy elkezdett szakadni az eső. Egy gyors reggeli után abban maradtunk, hogy így nem tudunk várost nézni, menjünk el Trakaiba. Jó ötlet volt, ez kb 20 km Vilniustól, ragyogó napsütéssel és jó meleggel. Voltam már itt télen, de most sokkal-sokkal szebb volt. Mint egy képeslap. Kék tó, zöld fák, sok vitorlás, színes házak…

Itt eltöltöttünk néhány órát, aztán ismét tanakodás hogy hova menjünk. Nem mentünk végül vissza Vilniusba, inkább elmentünk Utena felé, az is egy nemzeti park része, sok tóval. Az ország keleti része tele van nemzeti parkokkal és nagyon szép helyekkel…

Vittük magunkkal a grillezőt, és már nagyon akartunk valahol sütögetni, hát itt meg is találtuk az alkalmas helyet. Csak úgy találomra lefordultunk az útról, és egy nagy fenyőerdő mellett találtuk magunkat, hatalmas kék tóval és egy tisztással…

Már idefelé megvettük a sütnivalókat, most elő a grillezőt, nagy evést csaptunk. Megalakítottuk a Mandra csapatot, (a Mandra máltai nyelven egyszerűen csak kupit jelent), mert hihetetlen rendetlenség volt a kocsinkban mindig.

Este elmentünk a közelben lévő csillagvizsgálót megnézni, aztán gondoltuk hogy visszamegyünk Vilniusba a hostelba, de annyira megszerettük azt a kis tisztást, hogy végül úgy döntöttünk, ott madarunk éjszakára. Hát itt kezdődött az igazi buli, nagy tábortűz, csomó videót csináltunk, ivászat és evészet persze, aztán mikor végre sikerült éjszaka elhelyezkedni kicsit kevésbé kényelmetlenül a kocsiban alváshoz, valaki bekapcsolta max hangerőn a zenét, és elkezdtünk bulizni=) Szegény kocsi elég sokat kapott…

Minden jó, ha a vége jó – na ennek a vége volt a legrosszabb, egy páran kicsit eldurvultak a bulizásban, de végül lenyugodtak és megpróbáltunk aludni, ami amúgy sem volt egyszerű, 9en egy kisbuszban, én amúgy is nehezen alszok el, de 2 óra alvás után felébredtünk Pauline-nal, és nem bírtunk visszaaludni, mert annyira hideg volt. Ez olyan 4-5 fele volt, az indulást csak 10re beszéltük meg, addig szenvedtünk, aztán végül ennek az éjszakának is vége lett.

De halál fáradtak voltunk, és nagyon koszosak és füstszagúak, úgyhogy indítványoztuk hogy ne menjünk már sehova (A tervben még mindig benne volt Vilnius, de inkább egy vissza út Klaipedába az ország déli részén, egy lenti úton, ahol szintén nagyon szép helyek vannak), végül ebédre azért megálltunk Kaunasban.

Sosem hittem volna hogy létezik Kaunas -20 fok és hó nélkül is=) Nagyon szép volt, és elvittem a többieket abba az étterembe, ahol a nyelvtanfolyam alatt majdnem minden nap ettünk, csupa litván kajákat, ettünk egy jót ott. Aztán sétáltunk, mert nem bírtunk már ülni, nagyon kényelmetlen volt és szenvedtünk. Még pluszba kellett tankolni egyet, úgyhogy még egy adagot fizettünk, kicsit többet ültünk a kocsiban a 3 nap alatt, mint amennyit kellett volna, szerintem sok érdekes helyet kihagytunk, de szuper jó volt, ez volt az első amikor több napra mentünk el együtt, nagyon kalandos volt!

Az utazás alatt nem nagyon volt mit csinálni, hát ettünk általában…úgyhogy 3an a lányok megbeszéltük hogy hétfőtől minden nap futunk=) van a kolesz mellett egy pálya, oda fogunk kimenni.

Olyan 6-7 felé értünk vissza a koleszba, és megrohamoztuk a zuhanyzókat.

Hétfőn a kevésbé szerencsések reggel korán keltek mert suli volt, mi pihentünk, tanultunk, nem mentünk sehová, csak este futni, nagyon jó volt.

Aztán „after-party” volt az utazás emlékére, a kedvenc zenéinkkel amiket hallgattunk, meg cserélgettünk képeket, több mint 1200 van, majd válogathatok…

Azt hiszem behoztam a lemaradásom, most itt tartunk – bárcsak dolgozatot is ilyen könnyen és ilyen mennyiségben tudnék írni…

Hamarosan kell menni haza, nem akarok (főleg most hogy a szépen megtervezett nyaram nem is olyan lesz ahogy hittem), igyekszünk nem arra gondolni hogy nemsokára már nem leszünk együtt, főleg a lánycsapat, Pauline meg Chiara meg én…….

Április 25-26, vendégek Vilniusból!

3 olasz lány (Elena, Chiara és Roberta) és egy olasz meg egy libanoni fiú (Nicola és Faysal, őket nem ismertem eddig) kérték hogy foglaljak nekik szobát a koleszban mert jönnének két napra. Nagyon jó volt, kifogták a legjobb időt is - hőség, tengerparton napozás napokon át egy szál pólóban (ami nekünk nagy szám, általában nem bírjuk kabát nélkül a parti szelet), a litvánok már fürdenek – na én mondjuk ebbe a vízbe max térdig bírtam bemenni.

Első nap miután bepakoltak a szobákba, elmentünk egy nagyot sétálni az óvárosba, aztán kimentünk a szigetre, aztán vacsi a városban. Bulizás volt tervbe véve, vicces volt, mert ők nagyon fáradtak voltak úgyhogy ledőltek előtte, mi meg addig végig készülődtünk – általában eltart 2-3 órába valamiért, míg el bírunk készülni és indulni=)

Azt beszéltük meg, hogy másnap kimegyünk piknikezni a szigetre, mert nagyon tetszett nekik a part (szegények, azt mondták hogy otthon érzik magukat….jó nekik!). Én 6-7 körül keveredtem haza, ők meg végül úgy döntöttek hogy elmennek a Keresztek hegyét megnézni ha már erre járnak, úgyhogy délelőtt már el is indultak. Rövid időre voltak itt de jó volt.

Éljen május elseje, és a hosszú hétvége, és a vendégek megint!

Marco, a német fiú akit Kaunasból ismerek, írta hogy jönne egy szintén német barátjával (Hanna) 3 napra. Ők is jókor jöttek, a szép idő még tartott, úgyhogy velük is bejártuk a szigetet meg az óvárost.

Erre a hétvégére is terveztünk utazást a többiekkel, Palangát szerettük volna együtt megnézni.

Litvániában jellemző hogy –néha még a nagyobb városok között is- minibuszok közlekednek. Ami nagyon szuper, csak mi annyira sokan voltunk (15-en) hogy nem fértünk be egybe, hanem meg kellett várnunk egy következőt, ahol mi voltunk az elsők, meg is telt velünk a busz.

Palanga nagyjából fél óra innen busszal, a tengerparton van, és nagyon kedvelt turista hely.

Ami látszik is, a nagy sétálóutca mindkét oldalán ott vannak ezek a vidámparkból kiszedett játékok, meg éttermek egymás hegyén hátán – de pont a sok külföldi miatt, szépen rendbe van szedve, nagyon hangulatos.

A tengerpart itt is szép fehér homokos, a víz kék, és sirályok is vannak=), meg sok ember, ami minden képeslapon rajta van, az egy irtó hosszú móló, ami bele nyúlik a tengerbe, azon lehet sétálgatni. Meg horgászni.

A kötelező csoportfényképek után ebédeltünk egyet a sokszáz étterem egyikében, pont ott, ahol a Dienos pietus (napi menü vagy mi) tudjátok mi volt? Hát gulyás leves… Nem próbáltam ki, féltem hogy köze sincs az otthonihoz=) Ráadásul GULIAŠ sriuba-ként volt írva.

Ebéd után először is megcéloztunk egy kis bódét, ahol forró waffelt árultak pálcikára szúrva, és lehetett választani hogy csokiba és mogyoróba vagy csokiba és kókuszba mártsák bele. Az első nyert=) Aztán cipő+kabát le, irány a homok! Szél itt is volt, úgyhogy nem éreztük mennyire erős a nap – sikerült is ropogósra sülnünk…Elég viccesen néztünk ki, mindenkinek a karja piros volt a póló ujjának a végétől, meg a nyakunk és az arcunk…

Palangában van egy nagy arborétum, azt szerettük volna megnézni. Kicsit messzebb volt mint gondoltuk, de végül elértük. Hát komolyan, egy kicsit arra emlékeztetett, amit tavaly nyáron a Buckingham palace körül láttam… Gyönyörű park, kis tavak, patakok, hattyúk, fahidak, fényképezkedő menyasszonyok meg vőlegények tömkelege, és középen a Borostyán Múzeum (Litvániában van egy olyan kedves szokás, hogy minden hónap utolsó hétvégéjén minden zárva van, könyvtár, múzeumok stb, így ide nem tudtunk bemenni…).

Kicsit szétszakadt a csapat, mi Chiarával sétáltunk egy nagyot, a többiek elindultak hazafele, a franciák meg szokás szerint elvesztek valahol. Úgyhogy 3 részletben mentünk haza. De nem baj, nagyon szép nap volt ismét. Ezután megint hamar kidőltünk.

Hanna és Marco másnap délelőtt elindultak vissza Vilniusba, útközben ők is megnézték a Keresztek hegyét.

Kikísértem őket a vonathoz, és azzal a lendülettel felszedtem az újabb vendégeimet az Akropolisnál=)

Még mikor otthon voltam, egy volt osztálytársam, Balázs mondta, hogy páran minden évben eljönnek Litvániába, most Lacival Klaipedába jöttek 2 napra, aztán tovább Vilniusba.

Hát elég fergeteges napjaim voltak velük, nagyon jófejek voltak=)

Vasárnap délelőtt érkeztek, lecuccolás után elmentünk bevásárolni egyet – elhatároztuk hogy főzünk egy nagy adag paprikás csirkét!!

Találtunk valami pirospaprikát, csak azt nem néztük meg hogy kegyetlen csípős volt. De szerencsére nem nagyon éreztük, mert főzés közben koccintgattunk olyan ágyas házi cseresznyepálinkával, amit Laci papája csinált – én alapvetően nem szeretem a páleszt, de ez nagyon finom volt. Jól esett már normálisan magyarul beszélni, meg magyar kaját enni főleg=) Erre a délutánra egyébként az itteni csapattal grillezést szerveztünk, mi nem ettünk ugyan de nagyon jó volt.

Vettünk közösen egy nagy grillsütőt, és kitelepedtünk a fűre a kolesz elé jó sokan, és nagyon jól éreztük magunkat. Egészen addig míg valaki ki nem hívta ránk a rendőröket, merthogy nem szabad kint se grillezni, se sört inni. Máig se tudjuk kinek bántotta ez a pár óra ennyire a szemét, de szerencsére a buli nagy részén már túl voltunk. Bejöttünk és kiültünk a teraszra, de aki kint maradt, az másodszor is találkozott a rendőrökkel, majdnem fizetni is kellett…

Este meg kaptuk a leszidást, hogy kiröhögtük a portás nénit aki beszélni próbált a rendőrökkel az érdekünkben, ami nem is így volt szerintünk.

A fiúknak annyira nem volt szerencséjük, másnap mentünk a szigetre meg a városba, de reggelre hirtelen nagyon rossz idő lett sajna. A parton mászkáltunk egy fél órát, de szét fagytunk, úgyhogy bemenekültünk az erdőbe piknikezni míg nem jön a következő komp, aztán vissza is jöttünk a koleszba.

Már kora este indultak Vilniusba busszal, mentem velük hogy megmutassam hol a busz állomás – hát nem volt sehol. Elég nagyot néztem, de legutóbb onnan mentem Vilniusba, mostanra meg ledózerolták, nincs belőle semmi. Én emeletes busszal utaztam, most meg kisbusz ment, még jó hogy időben odaértünk, különben nem lett volna hely…

Na tehát. Most akkor megpróbálom összeszedni mi is volt az elmúlt nagyjából 1 hónapban…

A hétköznapok gyorsan telnek, napközben elég nagy nyugi van a koleszban – vagy alvás, vagy egyetem. Aztán kora estére mindenki hazatéved, és vacsi után általában összegyűlünk vagy a konyhában, vagy kint a közös foteleknél. Nagyjából minden este ugyanúgy néz ki, de ez egyáltalán nem rossz, vagy itt sörözünk, eszünk, beszélgetünk, zenét hallgatunk, játsszuk az idióta játékainkat (van egy pár nagy közös kedvenc), vagy elmegyünk a városba bulizni…

A Húsvét utáni hét is pont ilyen volt. Közben esténként azért tervezgettük a következő programokat – először is egy utat Oroszországba, mert a Kaunasi barátaim írtak hogy mennek, és hogy mi is menjünk innen. Már éppen összeszedtük hogy ki az aki jön, és kezdtük volna intézni a vízumot, amikor írtak a lengyelek, hogy várjuk meg őket és menjünk együtt (ők akkor még otthon voltak húsvétolni). Úgyhogy végül nem mentünk, és valószínűleg nem is fogunk, mert megvártuk ugyan őket, de most már nekik tervbe sincs véve…Sajna, nagyon kár mert drága lett volna de azért mégis, úgy lett volna az út hogy Vilnius-Moszkva-Szentpétervár és aztán vissza, remélem azért egyszer eljutok oda is…

Ez elmaradt, de a hétvégére, április 18. azért megszerveztük az utat Nidába! Ez a Kur-földnyelv másik vége (az egyik az ami itt van Klaipedánál), 50 km innen, komppal át kell menni a szigetre, és ott buszok mennek.

Döcögősen indult az egész út…Reggel 10re terveztük az indulást, de nem néztük meg hogy mikor megy a busz – és csak a szigeten derült ki, hogy naponta összesen 3-szor megy, úgyhogy vártunk majdnem 2 órát. Ami nem is lett volna tragédia, csak nagyon csalóka volt az idő. Reggel mikor kinéztünk az ablakon, ragyogó napsütés volt, jól beöltöztünk a tavaszi kabátokba napszemüveggel, de már a szigeten kellett volna a télikabát-sapka-sál-kesztyű felszerelés, annyira hideg szél fújt.

Valahogy azért csak odaértünk…és megérte fagyoskodni! Már a buszút is nagyon jó volt, nem is gondoltam hogy ilyen tájak vannak a szigeten, egész más mint az itteni fele, itt nagy fenyőerdőn keresztül megy az út a tengerhez, Nida felé inkább rétek meg homokbuckák vannak.

Nida nagyon szép hely, kis színes házak a tengerparton, hatalmas homokhegyek a háttérben, tiszta kis falu, vagy kisváros, nem tudom pontosan, itt minek számít…

3 körül értünk csak oda, sétáltunk egy nagyon az utcákon, aztán a csapat nagy része elindult vissza Klaipeda felé – mert nyilván visszafelé is csak ritkán mentek a buszok. Ők elmentek 5 körül, mi pedig 4-5en megcéloztuk a tengerpartnak azt a részét, ami messzebb van a várostól, viszont a nemzeti park legszebb partja… Hát tényleg az. Itt aztán főleg megfagytunk, de nem baj.  A buszunk este 8kor ment, addig megnéztük az ajándékboltokat, és beültünk egy jó kis étterembe a parton.

A busz kicsit ki volt centizve, ha időben indul akkor elérjük vele az utsó kompot, hát késve indult, de szerencsére elcsíptük, egyszerre ért a busz és a komp az állomásra…Ráadásul mind együtt voltunk megint, mert útközben felszálltak a többiek – leszálltak Juodkranténál, ott van a Boszorkányok hegye, egy kis erdős rész, mindenféle ronda ördög meg boszorkány szobrokkal.

A szél és a tengerpart és a mászkálás jól kiszívott minket, 11 körül értünk vissza a koleszba, mi a lányokkal rögtön bedőltünk az ágyba, a francia fiúk viszont, akik valahogy mindig pörögnek és rohangásznak, még ha jól emlékszem elmentek valami buliba…

Szuper nap volt, aki Litvániában jár, ne hagyja ki a földnyelvet, csodaszép helyek vannak!

A következő hét elején megérkezett a lengyelek egy része, Rafal és Ola.

Olának és az egyik francia fiúnak, Fabiennek a héten volt a születésnapja, úgyhogy szerdán és csütörtökön is nagy ünneplés volt.

Vettünk tortákat mindkét nap, az ünnepeltek meg rengeteg mindent inni. Szerdán a koleszban maradtunk, csütörtökön Ola ünneplése után mentünk el a Roxyba egy nagyot bulizni. Nem tudom miért pont csütörtök, de ezen a napon ingyenesek a helyek minden héten.

Néha volt belőle gond, hogy nem mindenki ugyanolyan fajta zenét hallgat, és ezért nem érezték jól magukat valami helyen – de ezen a csütörtökön nagyon telibe találtuk!

Azt azért nem nagyon szeretjük, hogy itt, még a legkeményebb helyeken is, a buli közepén leállítják a zenét, és csinálnak valami hülye játékot, láttunk már elég durvákat.

Ezen az estén a Roxyban még tűrhető volt, az önkéntes jelentkezőknek fel kellett menni a színpadra, kaptak egy korsó sört amibe jól bele kellett kortyolni, és úgy énekelni.

Na jó, ez épp vicces volt, mert jött velünk pár lett srác, akik a mi emeletünkön laknak, és színésznek tanulnak, és nyilván ők jelentkeztek…Az egyiküknek, Viktornak egyébként tök jó hangja van, szoktak énekelni a koleszban. Szóval jó este volt, a lányokkal (Pauline és Chiara) azóta is emlegetjük, mert olyanok voltunk mint mondjuk 15 évesen, hogy kinéztünk magunknak 3 fiút, aztán egyszerre sikerült is elcsavarni a fejüket=) Na mindegy.

Ezután pár nappal Viktor meg a másik 3 lett fiú visszament Rigába, és már nem is találkozok velük, eléggé rossz volt így elköszönni, hát még mi lesz júniusban…

eltűntem

de/mert szuper jól vagyok

3napos utazás péntektől vasárnapig, utána minden eddigiről beszámolok ami Húsvét óta történt!!

Meg kell hagyni, ilyen húsvétom sem volt még soha =)

A koleszban gyakorlatilag csak mi voltunk, erasmusosok, és még közülünk is hazamentek öten a lengyelek. Szóval nyugis volt a hétvége, mentünk a misékre páran (ohh hogy hiányoltam a jól megszervezett szalis szertartásokat!...Jó, hát nagy a templom, sokan voltak minden nap, de ez nem kifogás arra hogy valakinek mindig csörgött a telefonja, és végig olyan hangzavar volt mint egy klubban, még a ministránsok között is=)), kitakarítottunk, stb.

A hét közepén néhányan elmentek Kaunast megnézni, közben mi Chiarával leültünk és megterveztünk néhány programot a csapatnak.

Először az utat Nidába, most hétvégére, meg jó sok múzeumot és más látnivalót Klaipedában, úgysem néztünk még meg igazán semmit.

Vasárnapra pedig meghirdettünk egy nagy közös húsvéti vacsorát. Pont úgy sikerült, ahogy szerettük volna, sokan főztek, aki nem, az is vett valamit enni-inni, mi még vettünk gyertyákat meg díszeket. Feldíszítettük az asztalt, megterítettünk, nagyjából 20an voltunk.

Janni hozott sonkát tojást tormát, én meg csináltam egy nagy adag aranygaluskát vanília szósszal, végre hazai ízek=) De még nagyon sok minden volt, rakott tészta máltai módra, krumpli-hús-zöldség mindenféle változatban (német, belga, francia), nagyoncsípős török leves, meg rengeteg édesség…Egy-két ember kapott hatalmas csomagokat otthonról, úgyhogy volt bőven. A végén alig bírtunk felállni az asztaltól, de aztán sikerült, néhány ökör pedig elkezdett bujócskázni az üres emeleteken=) Azért az éjszaka folyamán meg másnap reggel szépen betermeltük a maradékokat persze...

Képek hamarosan=)

Április 7.-én fogtuk magunkat, és elindultunk Šiauliai-ba. Néhány hete megjött a 3 francia fiú is, Maxim, Fabian és Loïc, nagyon jófejek, mindenben benne vannak (nem úgy mint a törökök, akik szinte sehova nem jönnek velünk), nagyjából tizen mentünk. A város jó 2 órányira van innen vonattal, ez Litvánia 4. legnagyobb városa (150ezer lakossal), és észak-žemaitijai régió központja. A nevezetesség a Keresztek hegye (Kryžių kalnas), ami a várostól még 10 km busszal, és 2 km séta. Nagyon szép időnk volt, és nagyon szép az az út amit le kell sétálni a keresztekig, kicsit a tanyára emlékeztetett. A “hegy” tulajdonképpen egy kis domb, ami viszont rogyásig van keresztekkel. Fából, fémből, színes, gyöngyös, kicsi, nagy, drága, egyszerű, mindenféle… “Litvánia Mekkájának” is hívják a zarándokok. A képek majd mesélnek, a hangulat nagyon a hatása alá kerített mindenkit azt hiszem. Ebbe biztosan besegített az is, hogy sütött a Nap, meleg volt, és jó időt fogtunk ki mert szinte végig csak mi voltunk ott, amikor elindultunk vissza, akkor jött több nagy csoport. A keresztek között vannak kis ösvények, érdekes részleteket lehet találni…A buszok igen ritkán jártak vissza a város felé, úgyhogy bőven volt időnk még a füvön heverészésre is, meg persze csináltunk sok közös fényképet. Végül gyalog indultunk vissza Šiauliai-ba, de útközben azért elcsíptünk egy buszt. A vonatig is volt csomó időnk, úgyhogy megnéztük a várost – egy nagyon szép templomot, a főteret, meg sétáltunk egyet az óvárosban, ami nem annyira jellegzetesen óvárosos ahogy pl Klaipedában. Természetesen itt is minden sarkon van egy a közkedvelt litván “Čili pica” pizzériákból, na itt sikerült hatalmasat vacsorázni. Kopogott a szemünk már, annyit vártunk, amikor kiderült hogy a pincér elfelejtette hogy rendeltünk csomó mindent=), de így volt teljes a nap, nagyon jól éreztük magunkat. Ez volt az első alkalom, amikor együtt megszerveztünk egy utazást, lesz még ilyen persze, mert nagyon jól sikerült. A következő út most hétvégén lesz Nidába, ami a Kur-földnyelv innen messzebb eső vége, és állítólag a nemzeti park legszebb tengerpartja…

Elnézést mindenkitől hogy csak most jelentkezek…repülnek a napok, hetek, továbbra is.

Nem is tudom, hol kezdjem!

A legfontosabb talán, hogy mindenki megérkezett, akikre még vártunk!

Ketten Máltáról, Polin és Kenneth, Dominique Belgiumból, és Chiara Olaszországból…

Dominique is valami szocmunkához hasonlót tanul, úgyhogy végre már az összes órám van amit felvettem – eddig azért nem volt mind, mert vártuk hogy megérkezzen.

Úgyhogy jelen állás szerint van heti két litván órám, egy Litván szociálpolitika, egy Közösségi szocmunka, egy kommunikáció alapjai, és egy Család és szociális környezet, na meg a gyakorlat. Van olyan tanár, akivel inkább óvodát, bevándorlókkal foglalkozó intézményt, vagy épp gyerekotthont látogattunk eddig, ezek mind nagyon érdekesek voltak. Ezekről kell reflekciókat írni.

A gyakorlat is szuper, a szocmunkásokkal tudok angolul beszélni, de a gyerekekkel sajna nem, és ez nagyon rossz, csak megyünk az utcán, fogják a kezem, és alig tudok valamit kérdezgetni tőlük…

Hát, a kolesz az nagyon-nagyon jó.

Chiarával nagyon jóba lettem, vele ketten már könnyebb megfűzni a többieket hogy menjünk el valahova, mostanában kicsit lustálkodnak =)

Múlt héten az egyik litván lány, Zydrune, aki a közös mentorunk itt a koleszban, szervezett egy nagy vacsorát, amire mindenkinek kellett valamit főzni-sütni.

Na, itt aztán volt minden! A litvánok hoztak rózsaszín levest, céklalevest ami nagyon népszerű itt, a máltaiak nyulat sütöttek, volt nagyon csípős török valami, spagetti, a lengyelek csináltak salátát ami meleg volt=), én csináltam egy rakat túrós palacsintát, nyami, meg volt kaviár, és sör =)

Úgy általában egyébként elég későn kelünk, összefolynak a hétvégék meg a hétköznapok, az órák nagyrészt délelőtt vannak, délután főzőcskézés, semmittevés, este pedig vagy elmegyünk bulizni, sörözni, vagy a konyhában „kitchen party” van, hatalmas kártyapartikkal, na nem mintha én tudnék játszani, de az mindegy =)

Egyre többen vagyunk akik együtt mászkálunk, sok a koleszon kívüli litván ismerős, meg én találkoztam mégegy magyar sráccal, aki ciprusiakkal meg dánokkal lakik egy nagy lakásban, ők is szoktak jönni. Amikor biztos hogy jópár óráig sütni fog a Nap, akkor persze kimegyek a tengerhez, akkor is ha nagyon szeles és jéggé fagyok…

A tervek pedig: Nagyhéten szünet van, ami nem lesz nagy változás=), de mindenesetre valahova el szeretnénk menni.

Egyrészt, lehet hogy jönnek hozzám sokan Vilniusból – ebben az esetben maradok ahol vagyok, és a tengerparton fogok üldögélni, feltéve ha a tavasz végre hajlandó lesz megérkezni. De ha nem, akkor meg például most arról beszéltünk, hogy elmennénk Kaunasba, a többiek találták ki, mert még nem jártak semerre. A Keresztek hegyét is becéloztuk, ami kb. 60 km innen.

Én szívesen mennék Rigába is, de nem tudom kivel, majd megkérdezgetem.

Azon kívül, hogy nagyon jól érzem magam, és eszem ágában sincs hazamenni, repülőjegyet nézegetek június elejére.

Addig ha bárki szeretne jönni, várom, a tenger továbbra is gyönyörű, kocsival többen olcsó, és ha jöttök akkor szóljatok Szentynek is!!

Ezen kívül pedig már nagyon be szeretnék vásárolni magamnak ruhákat mert kifogytam =)

Úgy értem, kevés van belőle……….

Sajnos kicsit bonyolult ide képeket feltölteni, meg nem lesz jó a minősége, de akit érdekel, facebook-on van fent sok…(Borikám, otthon te vagy megbízva hogy mutogasd!=)

Tudom, ez most nem sok 3 hétről, igyekszem majd hamar életjelet adni megint!

Mindenkinek mindenféle jót!!

Március 6. péntek

Hajnali filmnézés és egy érdekes délelőtti intézménylátogatás után 1-kor elindult a busz velem együtt Vilniusba… Végre =)

Volt 4 órám kialudni magam, aztán végre találkoztam a többiekkel!

Camilla várt az állomáson, először elsétáltunk a lakásukba.

Hát leesett az állam, nagyon jó helyen van, bent az óváros közepén, de emellett nagy is és nagyon szép, új.

A 4 olasz lány bérli együtt, plusz most mentem én, meg az egyik francia fiú Kaunasból.

Délután derült ki, hogy mivel Silviának születésnapja van szombaton, meglepetésként a szülei és a barátja együtt ideutaztak…Úgyhogy igencsak zsúfolt volt a helyzet, de megoldottuk.

Néhány telefonálgatás után sikerült összegyűlni a Dubliner étteremben, vacsiztunk egy nagyot, és aztán kezdődött a mászkálás. Egyik pubról a másikra, bent a szépen kivilágított jéghideg óvárosban.

Silvia a családjával volt, Chiara koleszosokkal, Moreno pedig betegeskedett, de Aljosa, Marco, Claudio, Elena, Camilla, Ivo, Anthony, és +1 olasz lány, Benedetta ottvoltak.

Március 8. szombat

Mire kikapartuk magunkat az ágyból, Elena és Chiara már útban voltak Rigába, az egyetem szervezett egy hétvégés utat.

Jó volt a délelőtt, főztünk egy nagyot együtt Camillával és Anthonyval.

Ezen a hétvégén ünnepelték a litvánok Szent Kazimirt, ezért dugig volt az összes kis utca meg tér árusokkal és emberekkel.

Anthonyval elmentünk találkozni Aljosával – ő egy kollégiumban lakik az otthoni évfolyamtársaimmal, úgyhogy elmentünk oda.

Az ünnep miatt a buszok máshogy jártak, a kolesz meg jó messze kint van a város szélén, úgyhogy csak 5-re értünk oda.

Nagy, 10 emeletes, vagy 700-an laknak benne.

Katival nagyon akartam már találkozni, csak sajnos pont nem működött a laptopja úgyhogy nem tudtuk megszervezni, nem is volt ott amikor odaértem. De egy másik ELTÉs lány, Szasza igen! Úgyhogy elkértem Kati litván számát, felhívtam, bent volt a városban…

Aljosa szomszédja is egy magyar srác, akit nem ismerek, nem volt ő sem ott, Dani pedig , akivel együtt jártam otthon litvánra, szintén Rigába utazott.

Aljosáékkal megint főztünk-ettünk-beszélgettünk egyet, azután én visszakavartam a városba, ők maradtak.

A Kaunasiakkal is meg volt beszélve találkozó természetesen, úgyhogy miután végre találkoztam drága Katival, együtt mentünk mindannyian sokadszorra is vacsorázni aznap=), és Szaszáék is csatlakoztak nem sokkal később.

Azt hiszem elég bonyolultul hangzik így leírva=) Az is volt, összevissza volt mindenki.

De a lényeg, hogy mindenkivel találkoztam.

Úgy volt hogy a franciák is együtt eljönnek Kaunasból – jöttek is, csak nem találkoztunk velük mert hamar visszautaztak valamiért.

Március 9. vasárnap

Silviáék szombaton sokáig ünnepeltek a családdal, vasárnap pedig elutaztak Trakaiba, Anthony pedig vissza Kaunasba, úgyhogy Camillával ketten voltunk otthon.

Viszonylag korán keltünk, mert mentünk be a főtérre a vásárt megnézni.

A lányok mennek haza Húsvétkor, úgyhogy Cami ajándékokat nézett, meg vettünk egymásnak is kis ajándékot=) Mindenféle fából, meg szárított növényekből készült csokrokkal mászkált nagyjából mindenki, mi is ilyet vettünk.

Szép dolgokat árultak, kézműves dolgokat főleg.

Elég vacak idő volt, de azért nagyot sétáltunk, aztán ebéd után megint visszamentünk.

Innen már a buszhoz indultam, Cami jött velem, úgy volt hogy Katival is még egyszer összefutok, de sajnos nem sikerült.

Pontosabban, épp mikor már csak pár perc volt a busz indulásáig, megjelent, húú de nagyon örültem=) Pont odaért így el tudtunk köszönni.

Egy(több)szóval, szuper jó volt!

Nagyon jó volt találkozni a többiekkel, olyan volt mintha régi barátokat láttam volna végre Klaipeda után.

Sztorizgattunk, ittunk, ettünk, ettünk, ettünk, és abban egyeztünk meg, hogy mindenki jól érzi magát ott ahol van, de Kaunas volt a legjobb. Az első Erasmusos élmény, csapat, örök…

A képen balról jobbra: Claudio, Aljosa, Benedetta, Ivo, Anthony, Elena, én, Marco, Camilla

(sajna nem jó a minősége de remélem azért látjátok)

Remekül indult a hónap első napja, 4-kor még simán ébren voltam hajnalban, vicces volt, mert hallottam hogy valaki van a konyhában, kimentem, és a törökök épp főztek, meg hatalmasat kajáltak (Jó/Rossz, de ez az éjfél utáni evés azóta szokásukká vált, mi meg persze csatlakoztunk...) 

Előző este fél 6-kor írt nekem két ismerős Kaunasból, hogy fél óra múlva buszra szállnak, és jönnek hozzám Klaipedába. Mondanom sem kell hogy mennyire örültem, rögtön ki is találtam hogy hova menjünk, és beszerveztem a koleszból pár embert is, főleg mert nem akartam egyedül hazamászkálni éjszaka. Az este vége ugyan az lett, hogy csak éjfélre ért ide Wei Qi és Mathieu, úgyhogy nem találkoztunk, mert az utolsó busszal 11-kor visszajöttünk a városból - de találtam egy nagyon jó helyet, oda be is ültünk egyet enni-inni.

Másnap viszont találkoztam a jómadarakkal, kicsit komplikált volt, de szuper!

Csak úgy idejöttek, szállásuk nem volt, elmentek egy buliba ahol meghívatták magukat valakihez aludni.

Sétáltunk egy rövidet az óvárosban, végül elég hamar úgy döntöttünk, hogy irány a tenger! Épp jókor értünk a kikötőbe, 10 percen belül indult a komp.

Először volt olyan nap, hogy végig szép idő volt, napsütéssel, eső és hó nélkül, úgyhogy csodaszép volt a földnyelv! Egy kis séta a fenyőerdőben, szépen kitáblázott utakkal (a táblák nagyon viccesek, remélem látszik a képen, mi nem voltunk benne biztosak, de úgy tűnik hogy külön ffi-női partszakasz van HAHAHA), végül elénk került egy "domb", éééés.....a másik oldalán a végtelen tenger, homokdűnék, hófehér kagylók és sirályok!

Természetesen rögtön nagy lendülettel rohantunk a vízhez megkóstolni hogy tényleg a tenger-e=), és az első hullám a bokánkig ért, de sebaj. Voltak akik fürödtek, úgyhogy nem mi fáztunk talán a legjobban. Merthogy szél azért persze volt. Órákon keresztül sétálgattunk, ültünk-hallgattunk, fényképezgettünk, jól éreztük magunkat.

Amikor kellőképp átfújt már rajtunk a szél, visszamentünk az óvárosba, de azt hiszem elég sokat fogok ide kijárkálni...A komp út nagyjából 5-10 perc, és 2 Lt (~180 Ft) oda-vissza, igencsak megéri. 50 km hosszú, van hova sétálni, tengeri múzeum is van, de főleg béke és nyugi és harmónia, amikor ottvoltam, azt éreztem hogy nincs is szükségem semmi másra. 

Este még beültünk egy nagy vacsira (legnagyobb pizza és fagyi) a Submarine Picerijába, ugyanoda ahova előző nap a többiekkel. Biztonság kedvéért azért 1-2 körül még a törökökkel volt egy evés=)

Egy szó mint száz, mindenestül volt egy szuper napom, és ráadásul ha minden jól megy, hétvégére elmegyek Vilniusba, mert Kaunasból is mennek a többiek, nagyon szeretnék már találkozni velük, meg az ottani csoporttársakkal is.

Azt hittem még csak 1 hét telt el azóta hogy írtam, elnézést az elmaradásért azoktól akik nagyon várnak minden kis hírre =)

Szóval, legtöbben ott tartotok a történetben, hogy február 16.-án mindenféle programok voltak.

Ezen a héten Viktorija Németországban volt, nekem meg „kultúr-sokkom” volt, ahogy ő mondta =) De azért nem unatkoztam, volt a koleszban 1 vagy 2 este amikor összegyűltünk a folyosón, egyszer nagyjából magyar-est volt, mert Fülöp csinált nagyon finom aranygaluskát, meg hozott ki unicumot =)

22-én volt egy télűző karnevál, az Uzgavenes.

Az óváros egyik kis terén felállítottak egy banyát, amit később elégettek, az emberek be voltak öltözve, zenéltek, énekeltek, disznót ettek.

Jó volt a hangulat, körülbelül egy óráig, addira teljesen szétfagytunk – mert a telet ugyan elbúcsúztattuk, de még bőven ittmaradt… Meg azért is volt, mert kezdődik a nagyböjt.

Hát ezt mi is jól megünnepeltük, aztán most kicsit visszafogjuk magunkat a lengyelekkel ha minden igaz. A képen, balról jobbra: Samantha(D), Zeki(TR), két litván lány, a Banya, Serkan(TR), én, Ibrahim(TR) Ayten (TR), egy lengyel lány, meg Patrik, szintén lengyel...

Na de az erasmus-félév mégiscsak erasmus-félév, tegnap hatalmasat buliztunk, elmentünk a Jazz klubba születésnapot ünnepelni, ott aztán volt megint az az együttes (Bug’s Band), akik minden héten játszanak, nagyon jó zenét. Aztán mikor vége lett, átmentünk egy másik helyre, ami dugig volt, mert minden csütörtökön ingyen be lehet menni…

Ez a hely is szuper jól néz ki, és végig latin zene megy, úgyhogy hajnalig tánc volt.

Egyébként, ha már elvileg tanulni vagyok itt…=) ezen a héten nem volt órám, viszont elkezdődött a gyakorlat!

Jól indult, remélem ilyen is marad. Hétfőn a tanárommal elmentünk a családsegítőbe, ott találkoztam azzal a két fiatal lánnyal, akikkel majd együtt leszek. Jól beszélnek angolul, és 23 meg 24 évesek, úgyhogy jól kijövünk egymással. Szerdán már voltunk családokat látogatni. Hát bőven vannak itt is nehéz sorsok, érdekes volt.

Hetente kétszer fogok majd járni, meg jövő héten már ugye március, ha minden igaz lesz 2 gyakorlat, 2-3 szocmunkás óra, meg 2 litván. Azt már eléggé várom, jó lenne már kicsit haladni a nyelvtanulással, mert egyelőre inkább az angolt használom.

Apropó „egyelőre”…Ma reggel kaptam levelet, nagyon örültem neki – Dodi, megérkezett!

(Doditól tudtam meg, hogy nem egyenlőre hanem egyelőre, így kell helyesen írni. Mindig tanul az ember valami újat...)

Na most ennyi, látok rá esélyt hogy kitavaszodik úgyhogy megvagyok, ha az idő jó lesz akkor a hétvégén már végre szeretnék tengert látni, ha nem, akkotr meg csomó mindent kinéztem amit időtöltésként meg lehet nézni a városban…

Borika, ügyesen vasárnap a nyelvvizsgán!! =)

Palanga…

Amikor vasárnap reggel elindultunk Klaipedából, iszonyat hóvihar volt.

Palanga kb. fél órára van kocsival, mikor megérkeztünk, még egész jó idő volt.

8-an mentünk, Viktorija, Gintare meg én, meg 5 fiú.

Nagyon sokan voltak, mindenféle árusok, színpad. Az elején leragadtunk itt, Toldi-verseny volt, csak vasmacskát kellett tartani minél tovább. =)

Gondoltuk hogy végigmegyünk az árusokon, és elsétálunk a tengerhez, de közben odaért a vihar, úgyhogy 5 perc után úgy döntöttünk hogy továbbmegyünk.

Kretingába mentünk, még tovább Palangától, ott már szép napos idő volt, hatalmas hóval.

Tele volt az étterem úgyhogy csak elmentünk sétálni egyet.

A közelben volt egy nagy terület, ami pontosan nem tudom hogy mi, de kis vadasparknak tűnt, játszótér, patak ilyesmik.

Szerencsére rajtunk kívül nem volt más, hócsatáztunk, hintáztunk……

Elég sokáig maradtunk, a tengerhez végül nem is mentünk vissza. De Palanga közel van, Vik azt mondta, havonta kétszer is mehetünk akár =)

Szóval, a Stinta fesztivál ugyan halastul kimaradt, de így is szuper volt!

Késő délután értem vissza a koleszba, nem sokat maradtam, 7kor indultunk együtt tovább az erasmusosokkal, dupla születésnapot ünnepelni.

Az egyik litván lány, aki jóban van a koleszos litvánokkal, meghívott minket hogy a lakásában bulizzunk.

Múlt héten együtt beültünk a Jazz klubba, ott kipróbáltuk a kepta duonast, ami nagyjából piritós kenyér kis darabokra vágva és jól leöntve olvasztott sajttal – na egy rakat ilyet csináltak mire odaértünk, nagyon fini. Szóval ettünk mindenfélét, és szomjasak sem voltunk…A törökökkel veszélyes együtt bulizni, de ez az este is jó volt.

Másnap, febr. 16.-án mindenféle rendezvények voltak, mert nemzeti ünnep volt.

A mentorom, Aurelija meghívott engem, meg még pár lányt egy előadásra.

Ez előtt volt a díjak kiosztása is, érdekes volt, meg végül tényleg az a csapat táncolt akik sokmindent megnyertek.

Egyébként gyorsan telnek a hétköznapok, eléggé összemosódnak =)

Esténként általában valamelyik konyhában összegyűlünk aztán ott bulizgatunk, jófejek a többiek, közben már többen lettünk!

Jött még egy török fiú, egy német lány, meg még egy lengyel fiú, aki egy szót se beszél angolul. Még mindig van olyan aki csak később jön, de hát ez van.

A lengyel lány, Ola (igazából Aleksandra), már szeptember óta itt van, szóval ő sem a kezdő litvánra fog járni, azt várjuk már hogy végre elkezdődjön, meg van más óránk is együtt.

Már nekem is van több, a szocpol mellett elkezdődik elvileg most a gyakorlat, meg egy közösségi szocmunka. Jónak tűnik, nem lesznek nagyon szivatós vizsgák azt hiszem =)

Ha már itt tartunk, bőven elég az a sokminden amit otthon(ra) kell majd csinálnom…

Lassan elkezdhetek olvasni, meg anyagot gyűjteni, meg dolgozatokat irogatni – bár nem nagyon szeretném ha ez töltené ki az időmet (aminek a veszélye nyilván elég kicsi, magamat ismerve!).

Hát szóval szépen csendesen telnek a napok, lassan jó lenne ha melegebb lenne mert szeretnék a városban is normálisan körbenézni, meg a tengerhez járkálni.

De egyenlőre hideg van, meg hó, úgyhogy itt vagyunk együtt a koleszban, néha az egyetemen, meg a boltban…Ha hazamentem, ki fogom számolni hogy otthon is ilyen rohadt sokat költök-e kajára=)

Már 2óra elmúlt, ez otthon éjjel 1, Géza épp félúton a teljesítménytúrán…

Azt az útvonalat járják be (50-60 km?) Galival, amelyiken a németek menekültek ki az országból, az sem lassú séta volt, remélem sikerül nektek is időre megcsinálni!

Gondolok rátok sokat, meg igazából kicsit izgulok is =), vigyázzatok és majd meséljetek!

Éljen, pénteken végre volt egy rendes órám már az egyetemen! Elvileg.

Hát, az egy dolog hogy késve indultam, de -ki tudja miért- a busz most más útvonalon ment mint eddig, szóval kis kitérőt is  kellett tennem. Mindegy, 15-20 perc késéssel odaértem, aztán kiderült hogy rövidebb lesz az óra mint kéne. Úgyhogy nem koptattam el az iskolapadot.

Viszont találkoztam azzal a tanárral, akinél a gyakorlatot fogom csinálni, legalább ez az ügy is halad előre.

Február 13 nemzeti ünnep Litvániában, ezen a napon minden évben 16 embernek adnak át díjakat, idén ezt a tanárnő is fog kapni, mert szocmunkásként annyi mindent csinál, a lánya valami híres énekesnő, még együtt is szoktak jótékonysági-koncertezni.

Amúgy ugye munkaszüneti nap lesz, mindenféle programok lesznek, Aurelija mondta hogy menjünk el délután egy tánc előadásra. Van olyan litván aki azt mondta hogy nem is annyira különlegesek, van aki meg azt mondta hogy 10 éve ők nyerik a vb-t és ők a legjobbak=) majd meglátjuk.

A hétvége egyébként szuper, az idő vizes-havas, de nem is mentünk el sehova, hanem karaoke-party volt csak úgy spontán a folyosó végén, ami tök jó volt mert találkoztunk litvánokkal akik itt laknak.

Hát meg ugye Valentin-nap van, amit ki nem állhatok, de kiraktak hatalmas piros dobozt pár nappal ezelőtt a lépcsőhöz, lehetett bele irogatni. Persze hülyeségből mindenki írt, mi is, aztán azokat felolvasgatták, szóval erre jó volt. =)

A magyar sráctól kértem+kaptam egy rakat filmet, a Tesó címűt mindenkinek ajánlom soksok szeretettel. =)

Viktorijával napok óta nem találkoztam, mert beteg volt, ez persze azt jelentette, hogy az állandó „együtt mozgás+evés”-ből az evés rész maradt, de majd jövő héten új lendülettel…Mindenesetre végre biztos lett, hogy megyünk vasárnap Palangába együtt, na azt már nagyon várom!!

Igyekszem majd képeket csinálni, meg elkérem az eddigiekről a többiekét!

És, végre meg tudom adni a pontos címemet! Az én nevemre kell simán címezni, a szobám száma 308.

Statybininku pr. 43

LT-93157,Klaipeda

Na, jól elmaradt a blogra írkálás mostanában.

Beindult az élet a héten az erasmusosokkal, örömmel jelentem…

Sok török, néhány litván lány, két lengyel, és még majd jönnek Máltáról, meg Belgiumból, meg Németországból.

Az egyik török fiúnak volt születésnapja kedden, addigra szervezték össze először a csapatot, együtt díszítgettük a konyhát=), volt torta meg mindenféle. Igyekszem majd megszerezni a képeket.

Úgyhogy most már tudom, hogy kik azok akik most jöttek szintén.

A lengyelekkel elég jóba lettem, meg hát Viktorijával továbbra is minden nap találkozgatok szinte, ma elmentünk együtt egy Jazz klubba, ott volt még neki két barátnője, ők is szuperek! Azt hiszem elég sokat fogunk mostanában együtt mászkálni így többen, ha visszagondolok arra hogy már miket elterveztünk=)

Az egyetemmel egyenlőre annyi a kapcsolat, hogy a százezer papírt intézem, de azért heti egy órám van, ahol meg mindenki más is ott van, aki erasmusos.

Az otthonra írandókkal továbbra sem haladok, de lassan belehúzok. Csak hát minden nap megyünk mozogni, végre, meg szaunázgatunk, sétálunk, vásárolunk, elvagyunk, és ezt mind nagyon szeretem…

(Egyébként, vonzom a hóesést. Eddig nem volt, de ma leesett egy adag, ami nem baj, mert ápol s eltakar. De azért nagyon várom a tavaszt, az óváros nagyon szép és tele lesz kiülős helyekkel!)

Szoba, egyetem, város, lakatok a hídon, befagyott hajó

 Túl vagyok a megérkezés sokk-hatásán =), de lassan az első héten is, úgyhogy azt hiszem ideje írnom…

Az utazás jó volt, nagy emeletes busszal jöttem, csak a fűtést hiányzott, de az nagyon.

Amikor megérkeztem, már várt a mentorom, Aurelija, elvonszoltuk a sok cuccomat a koleszba először is.

Kicsit megijedtem az elején a környéktől, de egyenlőre csak beraktam a csomagokat, aztán mentünk is az egyetemre, bejelentkeztem a koordinátornál, ott kiderült, hogy a csoport nagyrésze majd csak febr. vége felé érkezik, úgyhogy nekem az órák is csak márciustól lesznek, 1-2 kivétellel.

Beiratkoztam a könyvtárba, csináltattam litván diákigazolványt, és próbáltam megjegyezni az útvonalat a kolesz és az egyetem között. Este meg kicsit belaktam a szobámat, minden létező tárgyamat kipakoltam.

A koleszban nagyon kevesen vannak, de majd ahogy beindul a félév, jönnek elvileg.

Van egy magyar srác is, akiről tudtam hogy valahol Klaipedán belül létezik, de nem gondoltam hogy ugyanazon a szinten lakunk=) Szerencsés véletlen, hogy összefutottunk, de hasznos, elég régóta van itt, kisebb megszakításokkal 2004 óta, ellátott sok jó tanáccsal, meg térképpel…

 Hétvégén szoktam a környezetet, meg vásárolgattunk Aurelijával (Vettem hoodscarf-ot végre, már Kaunasban is akartam, de itt negyed annyiba került. A „kapucnisál” nem hiszem, hogy értelmes magyar szó, mindenkinek a képzeletére bízom nyárig, hogy mi is ez.)

 Hétfőn már kicsit biztosabb voltam abban, hogy merre is vagyok, elmentem a könyvtárba (ahol sikeresen elvesztettem a magyar SIM kártyámat, szóval ne írjatok), aztán Aurelijával mászkáltam megintcsak. Próbáltunk bkv bérletet venni, de persze csak február közepétől lehet, mert csak, addig sok-sok jegyet kell venni. Szerintem pár hét és megszokom ezeket a malőröket, minden hihetetlen bonyolult=).

 Kedden már nem idegenkedtem annyira az egész helytől, és ráadásul találkoztam Viktorijával, aki igencsak besegített abba, hogy most már jól érzem magam=).

Na ez egy bonyolult történet. Szenty egyik barátja, Miki, volt a barátnőjével, Katával Belgiumban Erasmussal, és ott jóba lettek Viktorijával.

Nem is tudom, mikor derült ki hogy Klaipedában lakik, de szilveszterkor mondta Miki hogy Viktorijának hivják, én meg most megkerestem az email címét, és írtam neki, ő meg rögtön mondta hogy találkozzunk. És ha minden jól megy, jönnek meglátogatni minket húsvét körül mindhárman...=)

Nagyon-nagyon jófej, pörgős lány, elmentünk teázóba, és rögtön ki is találtunk magunknak csomó programot, 15.-én pl. Palangába megyünk, ahol gyakorlatilag egész nap valami nagy kajálás lesz, mert most van a szezonja annak a kis halnak, aminek nem tudtam megjegyezni a nevét, de mindenki oda van érte, és állítólag uborka szagú. Nnna.

És megtaláltuk azt a helyet is, ahova péntektől együtt fogunk tornázni menni, úgyhogy most már nincs mese, végigcsinálom amiket elterveztem!

Ja, és nagyon fontos: voltam a tengernél! Nagyjából 5 nap alatt sikerült kiderítenem, hogy az egyetemtől 2 db buszmegállónyira van. Kocsival mentünk, Viktorijával, nagyon hideg volt úgyhogy csak annyira szálltunk ki, hogy megállapítottam hogy pont jó lesz tavasszal ide folyton kitekerni. Homokos, nem extra gyönyörű part, de a tenger az tenger, és jó hatással van rám.

Komppal át lehet menni a Kur-földnyelvre, ami viszont egy nemzeti park része, és állítólag nagyon szép, hát majd megírom, de a képek elég csábítóak amiket eddig láttam.

 Az idő nagyon csalóka.

Kaunasban egyszer sem láttuk a Napot, mert folyton esett a hó.

Itt minden reggel arra kelek, hogy ragyog a nap, száraz az idő, ezért volt, hogy nem is vettem 3 pulcsit és 4 zoknit – viszont ahogy kiléptem az utcára, jéggé fagytam, mert nagyon hideg szél fúj mindig.

 A város úgy önmagában nem hatalmas, de mondjuk az egyetem az egyik felén van, a kolesz a másikon, így bő fél óra az út. Az óváros az nagyon hangulatos.

Nem tudom még, hogy miket érdemes megnézni bent, de gyanítom, hogy a kedves litván ismerősök hamar megmondják.

Addig is, kéne csinálnom az otthoni elmaradt dolgozatokat, meg úgy általában intézni hogy megkapjam az ösztöndíjamat, és minden papír a helyén legyen.

Élek, jól vagyok, mindenkinek puszi!

Nincs is kedvem elmenni…Legalábbis egyedül.

Könnyes búcsúk, nem is gondoltuk volna!

Végül jól alakult, mert majdnem egyszerre indult a busz Klaipedába meg Vilniusba, úgyhogy bár én kicsit előbb kint voltam, még találkoztam az állomáson is a csapattal.

Későn kelés, pakolás, utolsó vásárlás a Molas-ban, tovább pakolás. Mintha kétszer annyi cuccom lett volna, mint amennyit elhoztam. Pedig csak egy pulcsit vettem.

Kora este azért rávettük magunkat, és bevettük az óvárost.

Megnéztük a kastély romokat – a képek, amiket előzetesen láttam róla, nagyon csalókák, figyelmeztetek mindenkit!

Azt hittük, valamivel magasabban lesz mint az utcaszint…azt már tudtuk, hogy hegy nincs, a dombok is max 30m magasak, de mikor odaértük, kiderült hogy csak le kell menni a köré ásott árokba, és máris olyan fényképünk lehet, mintha egy nagy kastély lenne a hegy tetején…Mindegy, szépnek szép; a két folyó találkozása is, meg a kivilágított templomok-házak-utcák továbbra is.

Este útnak indult a másik két francia fiú, Anthony meg a kimondhatatlan nevű Geoffroy, ők nem hazamentek hanem Helsinkibe meg Tallinba körülnézni.

Levizsgáztunk! :)

Este egy puccos étteremben volt a záró ünnepség.

Megkaptuk a diplomákat, meg az egyik litván lány mindenkiről rajzolt karikatúrákat, nagyon jók lettek, ezeket is megkaptuk nagyban…

Boroztunk, képeket nézegettünk, hatalmas tortát is kaptunk, még játszottunk is:) nagyon jó volt! Később elköszöntünk a szervezőktől, a tanárunknak vettünk virágot.

Még együtt egy nagyot akartunk bulizni, de az összes hely, ahova bementünk, dugig volt, úgyhogy megint konyhai-party lett belőle. Ami persze szuper.

10 után nem lehet alkoholt venni sehol, úgyhogy hatalmas rohanás volt hogy 5 perccel 10 előtt beessünk valahova. Még éééppp sikerült :) Közben Mathieu meg Jonas, két francia elutaztak haza míg az egyetem el nem kezdődik.

Hajnalban elutazott Anneliis is, a szobatársam, meg az egyik olasz lány, Camilla már délután. Mindenki más csütörtökön indult.